Allogical picture space:
Transzparencia és mélység
Frederick D. Bunsen
absztrakt képein.

by Cort Vallis, Kolosvar, Romania 2004

English Translation Romanian Translation

Frederick Bunsen, Ohne Titel 1992
112 cm x 90 cm, Acryl auf Büttenpapier

Azok a tárlatlátók, akiknek kedvük kerekedne
megkeresni és felfedezni valami figuratív elemet
a Frederick Bunsen képein, nem fognak csalódni,
legalábbis nem kezdettol fogva. Maga a szerzo bátorít egy ilyengajta kalandozásra, mivel festményein, a tárgyak megjelenítése olyan gondalati társításokra ösztönöz, melyek szinte akaratlanul belevisznek ebbe a játékba. A festo, uralkodó motívumokként éles kontúrokat alkalmaz (emberi koponyák, geometrikus formák, kígyózó mozdulatok). Azokon a képein, melyek valami tájképszeru felé mutatnak, megjelenik az ember is, különösen az ipari, városi környezetben. E képek megértésének alapjául a másodrendu elemek felismerésfe szolgálhat, hiszen ezek a részletek hozzásegítenek az egész mu "látásához". Természetesen, a képet szemlélo figyelme nem kell kizárólag egyegy felismert tárgyra, részletre összpontosuljon. Mindenesetre, F. Bunsen festészete távolról sem jelenti bizonyos egyszeru, sik feluleleteknek, unalmas, jellegtelen hangulatoknak formákba, szinekbe, mozdulatokba való rendezését. Tájképei, különösen bonyolult mélységu felületeken épitkeznék, hol az alkotóelemek gazdagsága többfele értelmezést kinál.

Mivel a festészet lehetoségeit tudatosan bonyolítja, változtatja és állandó jelleggel "keveri" a látómezoben - a kozeli síktól a távlatok felé - ezek a képek végülis a bunseni látásmód paradigmáját fogalmazzák meg.

Kiemelendo a mozgás, a mozdulat magas muvészi fokon álló plasztikus megjelenítesi módja, mely kifejezo eszköz sokszor esak egy görbében, vagy egy felvázolt folyamatos vonalban jelenik meg, máskor egy tárgy (pl. egy falemez) szinekben fürdo árnyékában, krétanyomos feliratokban, kalligrafikus jelekben, vagz olyan hatalmas, fényes feluletekben, melyeket mintha alig érintett volna meg egyegy pasztell szin fénylo tónusa.

A többféle festészeti technika szinte egyideju használata sokrétu felület-halmazt hoz létre, mely azt a célt szolgálja, hogy egymásnak ellenszegtülo mélységekbe hatoljon, létrehozva egy olyan illogikus festoi világot, mely ködfüggönyök és az alapszínbol vett súlyos vonalak között zajlik, megküzdve ugyanakkor a fo témát kifejezo finom vonalak hálójával is.

Azokon a képeken, melyek egymásba lálcolódó, de felismerheto vonalakból, eros ecsetkezelésu vonalkotegekbol építkeznek, s melyek egyfajta hálózatot alkotnak, bármely próbálkozás a különbözo rétegek elkülönítésére, hiábavalónak bizonyul. Ezek a hálózatok úgy vannak elhelyezve a sík felületen, hogy jellegük állandóan változik, mivel vibrálásukkal hol közelinek, hol mélységbe tunoek látszanak.

Az ábrázolás kulömbözo rétegei egymásba olvadnak, megakadályozva, hogy a festett felület egy területen koncentrálodjon, vagy hogy a sikok kombinációja egy szimpla, banális felületté álljon össze. A festett felület látszólagos rétegzettsége és a mélység-hatás annak a következményei, hogy F. Bunsen óvakodik mozgalmas vonalainak túl nagy, túl határozott kifejezo erot kolcsonozni.

Az alaphangulatot a kifinomult, egymás mellé tömörített jelek, a rafinált színkezelés, az elore megrajzolt vonalak, az átitatott felületek adják. Képeinek effajta megkomponálása eleve visszautasít minden expresszív átéleést, a fizikum, vagy a pszichikum oldaláról jövo bármilyen exteriorizálást. Mégis, a kifejezési módokban rejlo érzékenység teret ad különbözo pszichés, emocionális energiák mozgósításának. Egyes képeken a kék vonalak hálózata szuggesztív erovel hat: ez a vizuális élmény objektív energiákat szabadít fel, mikozben átvesz valamit a nagyolás eszköztárából (beleértve a fotót is).

Az expresszivitást elveto valóság, ezeknek a képeknek a semleges szemléletmódja többletet nyer F. Bunsen színvilága áltel is. Megbontja a folyamatos színek teremtette formavilágot az un. nem-színek alkalmazásával, melyek sokfelesebe és ellentétes tónusaiba néha szinte belezavarodik (szurkék es barnák). Természetesen, a nem-szineknek olyan finom tónusait használja, hogy a szín és a nem-szín közötti különbség szinte érzékelhetetlen: oldott, higított fehérek, szín-áttunések, olyan festék cseppek és foltok, melyek mindenekelott saját anyagiságuknak a kifejezoi, mintegy felidézoi az eredeti felhasználási módnak.

Yalahol a jelek anyagisagaban rejlo kifejezo ero és a festett felületek kínálta specifikus vizuális élmény között vibrál az igazi megismerés.

fordította: Kádár Ferenc
tanár, költo

(top)